Sokak számára, amikor bántalmazásról kezdünk beszélni, automatikusan a fizikai bántásra, a verésre, verekedésre asszociálnak és itt is be is csukják a témát, mondván, ez minket nem érint. Érdemes kicsit lejjebb kaparászni a szó jelentésénél, mert ez egy jóval összetettebb téma, amely nagyban meghatározhatja azt is, hogy milyen közeget választunk a gyermekünknek! Dettivel, – a Baby Bocsok Bölcsőde több mint 10 éves tapasztalattal rendelkező kisgyermeknevelőjével- beszélgetünk erről a nehéz témáról.

A bántalmazás egy elég széles spektrumú fogalom, főleg, ami a bölcsődei közeget illeti. Lehet szó fizikai bántásról, de sokkal hangsúlyosabb a lelki értelemben vett bántalmazás. A hisztiző gyerek hideg vízzel történő locsolása ugyanolyan bántalmazásnak minősül, mintha a kicsi popsijára csapnánk rá, hiszen nem tud még védekezni, ellenállni. A gyerekkel való kiabálás, az ételek erőltetése ugyanebbe a kalapba tartozik. Tulajdonképpen minden olyan dolgot ide sorolhatunk, amely ellen egy gyerek még nem tud fellépni. Nem szabad legyinteni és átlépni a problémán – mondván, még kicsi -, mert súlyos önértékelési problémákhoz, kisebbrendűségi érzéshez vezetnek.

„Sajnos már találkoztam olyan kisgyermeknevelővel, aki minden egyes falatot letömött a gyermek száján annak ellenére, hogy a gyermek érthetően elmondta, nem szereti. Ennek ellenére is próbálta letuszkolni az ételt. A gyermek már sírt, de ő ezt figyelembe se vette, társgondozónője kérésére se hagyta abba csak akkor, amikor a szegény gyermek mindent kihányt. Tudomásom szerint a mai napig nem eszi meg a borsófőzeléket” – meséli korábbi tapasztalatait Detti, a Baby Bocsok kisgyermeknevelője.

Az indirekt erőszakot megélő gyermekek esetében is számos pszichés probléma alakulhat ki. Csecsemőkorban például megjelenhet alvászavar, sötéttől való félelem, gyakori betegeskedés, valamint ok nélkül történő sírás is. Óvodáskorban megfigyelhető a korábbi szintre történő visszaesés, a tanulási funkciók területén történő elmaradás, valamint szorongás, remegés, dadogás.”

A gyermek megnyugtatásával célt tudunk érni, míg az ellenkezőjével akár súlyos – felnőtt korban is visszatérő – károkat okozhatunk. Itt saját példámat is megemlíteném: kisiskolás voltam, amikor anyukám nyugodt szívvel engedett el úszásoktatásra az osztályommal. Én még úszni nem tudó gyermek voltam és ahogy próbálkoztam szétpancsoltam a vizet. Az oktató minden jelzés nélkül egyszer csak elkapott, magához szorított és folyamatosan az arcomba fröcskölte a vizet miközben azt hajtogatta – „neked ez jó?”. Én levegő után kapkodtam, és nagyon megijedtem. Félelmemben nem mertem senkinek se szólni. Sajnos a mai napig nem bírom elviselni, ha arcon fröcskölnek, de vannak olyan esetek amikor a vizet se viselem az arcomon.”

Kisgyermeknevelőként azt mondhatom, hogy a higgadt, emberi hozzáállással mindig megtalálhatjuk a megoldást a problémára, még a legnehezebben kezelhető, akár hisztisebb, esetleg sírósabb gyerekeknél is, a bántalmazást pedig teljes mértékben elutasítjuk. A kisgyerekeknek nyugalmat, higgadtságot, emberséget kell mutatnunk, hiszen ők még a látott mintákat követik. Türelemmel és szeretgetéssel sokkal közelebb tudjuk hozni a gyermeki lelket, így a velük való közös munka is sokkal eredményesebb. Ezekkel az eszközökkel alakíthatunk ki bizalmat a picikben, ami kisgyermeknevelő és gyerek viszonyának az alapja. Nevelőtestületünk ebben hisz, a bántalmazástól pedig teljes mértékben elhatárolódik!